<3GaBiKaa<3

Vajon félek-e majd ha egyedül létezem, s társam a fájdalom,
A havas úton néha egy-egy lépés roppan
Rideg téli éjszakán egy szikra fellobban
Gyere vissza hozzám régi szép álom
A boldogságra csak temelletted vágyom. Összetört álmom tartom kezemben,
Ennyi volt, tudom, az élet kegyetlen.
De szilánkjait még erősen szorítom,
Amíg csak tudom, már sokáig nem bírom. Testem örök lázban ég
Kínzó fájdalom gyötör,
Szorít, mint erős ököl,
Majd hirtelen elenged Életem rejtekén Te lennél a lélek
lelkem tűzében Te volnál kit féltek,
félelmeimben ölelésem lennél
ölelnélek úgy, hogy sosem feledjél.. Árnyékban élek,
felhők árnyékában.
Örök árnyékban-félek
a sötétség fogságában. Álmodtam egy világot magamnak,
Rózsaszín volt, mint egy tündöklő csillám,
Egy herceget a fehér lovon,
Melyről a mesekönyvek szólnak... Vak voltál, de más látott,
A Hold akkor is az égen állott.
Szemed világa megvolt, de más nem látott,
Szíved csak várt és fázott. Odaát vár a halál,
Ott nem kell pohár és kanál.
Ott nem leszel szomjas,
Éhes és szegény.
Engem már vár a túlvilág? Mit tegyek, ha szeretlek?
Fojtsam el érzéseimet?
Nem, nem teszem,
mert akkor meghalna a szívem!